A pénz 80 százalékát a tagdíjat fizetők használták fel
2026. július 3.
Hihetetlenül pontosan sikerült megbecsülnünk, hány tag mekkora összegben fordította nyugdíjmegtakarítását lakáscélra. Mostanra nem csak a végleges szám vált ismertté, még a felhasználás részleteit is megismerhettük. Abból, hogy a költés az előzetes vártnál jóval csekélyebb lett, a jegybank meghökkentő módon arra jutott, nincs akadálya a hasonló „akcióknak”.
Az Azénpénzem korábbi számításai szerint körülbelül 60 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tag nagyjából 120 milliárd forintot költhetett el lakáscélra. Becslésünk meglepően pontosnak bizonyult, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb kockázati és fogyasztóvédelmi jelentésében ugyanis leírta, hogy az ingatlancélú szolgáltatás lehetőségét összesen 63 ezer tag használta ki, 120,3 milliárd forint értékben. Érdemes felidézni, hogy eredetileg az előző kormány 300 milliárd, a kasszák 361,5 milliárd, a jegybank pedig 215 milliárd forinttal kalkulált.
Az összes felhasználó 27,9 százaléka (17,6 ezer fő) tagdíjat nem fizető volt, részükre a pénztárak 22,7 milliárd forintot folyósítottak, ami a teljes kifizetett összeg 18,9 százaléka. Azoknál az önkéntes nyugdíjpénztáraknál, ahol a 2025. szeptember 30-ai adatok alapján a tagdíjak legalább felét a munkáltatók fizették, a szektorátlagnál magasabb volt az igénylést benyújtó tagok aránya, átlagosan 13,6 százalék. Ugyanez elmondható a kifizetett szolgáltatás arányára is, ami átlagosan a vagyon 7,8 százaléka volt.
A legtöbb kifizetés márciusra esett. Az első tavaszi hónapban a kasszákból 13 milliárd forint folyt ki, ami a 60 napos kifizetési határidő miatt a januári és februári igénylések hatására realizálódott. A legtöbb igénylés a jogszabályi határidő utolsó hónapjában, decemberben érkezett, 16 milliárd forint összegben. Negyedéves bontásban vizsgálva a legtöbb igénylés az év első negyedévében érkezett, 37 milliárd forint összegben. A havi átlagos igényelt összeg 10 milliárd forint volt.
Az átlagos tagi igénylés közel 2 millió forint kifizetésére irányult. A fizetőnek minősülő tagok igényléseinek átlagos összege 1 millió forinttal meghaladta a nem fizető tagokét (2,2, illetve 1,2 millió). A kifizetési igények értékének 80 százaléka érkezett a tagdíjat fizető tagoktól, az igénylést benyújtók között pedig 70 százalék volt az arányuk. Az igénylést benyújtó tagok 13 százaléka nyújtott be két alkalommal is igényt és mindössze 3 százalék volt azon tagoknak az aránya, akik éltek mind a három igénylési lehetőséggel. Az év során beérkezett igénylések mindössze 2,7 százalékát utasították a pénztárak vissza.
Az egész „akció” – mint arról korábban többször is írtunk – nyilvánvalóan kifejezetten káros volt. Hozzáadódott az erőszakos állami beavatkozások sorához, a kereslet mesterséges felpumpálása pedig egyre csak a lakásárak emelkedésével járt. Mindez a hazug indoklás ellenére nem hogy megoldotta volna, még súlyosbította is a lakhatási problémát. A pénztári lépés külön aljasnak is tűnt. Miközben ugyanis rombolta a hosszú távú takarékoskodás eszméjét, még ki is nyírhatta volna a nyugdíjpénztárakat.
Szerencsére azonban nem ez volt az egyetlen olyan terület, ahol úgy tűnik, a polgárok épeszűbbek voltak az előző kormánynál. Ahhoz pedig, hogy a kasszák végül meg se rezdüljenek, hozzájárultak még a remek elért hozamok, de az is, hogy a befizetések 2025-ben az előző évhez képest 12 százalékkal, az idei első két hónapban pedig 8 százalékkal növekedtek. Szektorszinten így az ingatlancélú kifizetések fedezetének jelentős része a folyó befizetésekből rendelkezésre állt.
Az előzőek alapján határozottan meghökkentő, hogy mit vont le az MNB az egész folyamat tanulságaként. Ráadásul éppen kockázati jelentésében. Szó szerint ezt írták le: „az átmeneti ingatlancélú szolgáltatás igénybevételének tényadatai azt mutatják, hogy elképzelhető a kiegészítő nyugdíjcélú megtakarítási rendszerek egyéb egzisztenciális célokkal történő kiegészítése a fő cél veszélyeztetése nélkül”.
Szerző: B.Varga Judit
Címkék: lakás, ingatlan, nyugdíj, önkéntes nyugdíjpénztár, MNB, statisztika
Pontosan erre ment el a nyugdíjpénz
Az Azénpénzem korábbi számításai szerint körülbelül 60 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tag nagyjából 120 milliárd forintot költhetett el lakáscélra. Becslésünk meglepően pontosnak bizonyult, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb kockázati és fogyasztóvédelmi jelentésében ugyanis leírta, hogy az ingatlancélú szolgáltatás lehetőségét összesen 63 ezer tag használta ki, 120,3 milliárd forint értékben. Érdemes felidézni, hogy eredetileg az előző kormány 300 milliárd, a kasszák 361,5 milliárd, a jegybank pedig 215 milliárd forinttal kalkulált.
Az önkéntes pénztárakról szóló törvény 2024. november 29-én hatályba lépett módosítása a nyugdíjpénztári tagok számára lehetővé tette, hogy 2025-ben – legfeljebb a 2024. szeptember 30-án fennálló egyenlegük erejéig – az egyéni számláikon felhalmozódott összeget saját döntésük alapján ingatlancélokra használhassák fel. A szolgáltatást a pénztártagok legfeljebb három alkalommal kérhették, a kifizetéseket a benyújtást követő 60 napon belül kellett a pénztáraknak teljesíteniük.
Most nem csak a végleges és pontos összesített adatokat ismerhettük meg, az MNB közzétette a felhasználás részleteit is. A legtöbb tag, 36,2 ezer fő (az igénylők 57,4 százaléka) lakás és lakóház korszerűsítése, felújítása, bővítése céljából vette igénybe a szolgáltatást, összesen 35,3 milliárd forint értékben. Nyugdíjpénzét lakás, lakóház vásárlásra 8,4 ezren fordította, összesen 40 milliárd forint értékben. Jelzáloghitel előtörlesztése és végtörlesztése céljából 12,3 ezer fő összesen 32,3 milliárd forint kifizetésben részesült. Az összes felhasználó 27,9 százaléka (17,6 ezer fő) tagdíjat nem fizető volt, részükre a pénztárak 22,7 milliárd forintot folyósítottak, ami a teljes kifizetett összeg 18,9 százaléka. Azoknál az önkéntes nyugdíjpénztáraknál, ahol a 2025. szeptember 30-ai adatok alapján a tagdíjak legalább felét a munkáltatók fizették, a szektorátlagnál magasabb volt az igénylést benyújtó tagok aránya, átlagosan 13,6 százalék. Ugyanez elmondható a kifizetett szolgáltatás arányára is, ami átlagosan a vagyon 7,8 százaléka volt.
Átlagok és maximumok
A legtöbb kifizetés márciusra esett. Az első tavaszi hónapban a kasszákból 13 milliárd forint folyt ki, ami a 60 napos kifizetési határidő miatt a januári és februári igénylések hatására realizálódott. A legtöbb igénylés a jogszabályi határidő utolsó hónapjában, decemberben érkezett, 16 milliárd forint összegben. Negyedéves bontásban vizsgálva a legtöbb igénylés az év első negyedévében érkezett, 37 milliárd forint összegben. A havi átlagos igényelt összeg 10 milliárd forint volt.
Az átlagos tagi igénylés közel 2 millió forint kifizetésére irányult. A fizetőnek minősülő tagok igényléseinek átlagos összege 1 millió forinttal meghaladta a nem fizető tagokét (2,2, illetve 1,2 millió). A kifizetési igények értékének 80 százaléka érkezett a tagdíjat fizető tagoktól, az igénylést benyújtók között pedig 70 százalék volt az arányuk. Az igénylést benyújtó tagok 13 százaléka nyújtott be két alkalommal is igényt és mindössze 3 százalék volt azon tagoknak az aránya, akik éltek mind a három igénylési lehetőséggel. Az év során beérkezett igénylések mindössze 2,7 százalékát utasították a pénztárak vissza.
Meglepő következtetésre jutott az MNB
Az egész „akció” – mint arról korábban többször is írtunk – nyilvánvalóan kifejezetten káros volt. Hozzáadódott az erőszakos állami beavatkozások sorához, a kereslet mesterséges felpumpálása pedig egyre csak a lakásárak emelkedésével járt. Mindez a hazug indoklás ellenére nem hogy megoldotta volna, még súlyosbította is a lakhatási problémát. A pénztári lépés külön aljasnak is tűnt. Miközben ugyanis rombolta a hosszú távú takarékoskodás eszméjét, még ki is nyírhatta volna a nyugdíjpénztárakat.
Szerencsére azonban nem ez volt az egyetlen olyan terület, ahol úgy tűnik, a polgárok épeszűbbek voltak az előző kormánynál. Ahhoz pedig, hogy a kasszák végül meg se rezdüljenek, hozzájárultak még a remek elért hozamok, de az is, hogy a befizetések 2025-ben az előző évhez képest 12 százalékkal, az idei első két hónapban pedig 8 százalékkal növekedtek. Szektorszinten így az ingatlancélú kifizetések fedezetének jelentős része a folyó befizetésekből rendelkezésre állt.
Az előzőek alapján határozottan meghökkentő, hogy mit vont le az MNB az egész folyamat tanulságaként. Ráadásul éppen kockázati jelentésében. Szó szerint ezt írták le: „az átmeneti ingatlancélú szolgáltatás igénybevételének tényadatai azt mutatják, hogy elképzelhető a kiegészítő nyugdíjcélú megtakarítási rendszerek egyéb egzisztenciális célokkal történő kiegészítése a fő cél veszélyeztetése nélkül”.
Szerző: B.Varga Judit
Címkék: lakás, ingatlan, nyugdíj, önkéntes nyugdíjpénztár, MNB, statisztika
